Henry Fuseli
Mai festményünket Shakespeare Macbeth című drámája ihlette; a 2. felvonás 2. színéből azt a pillanatot láthatjuk, amikor Macbeth a feleségével beszél, rögtön miután meggyilkolta a nála vendégeskedő skót királyt, Duncant.
Macbeth tántorogva közeledik, szemében rémület ül, ujjai a véres tőröket szorongatják, amelyekkel elkövette tettét. „Irtózva gondolok rá, mit tevék; megnézni újra – nem merném." Felesége azonnal átveszi az irányítást: „Te gyönge! Add hát a tőröket."
Fuseli zürichi tanulmányai során találkozott először Shakespeare e művével, a svájci tudós, Johann Jakob Bodmer hatására. Még Svájcban le is fordította a drámát német nyelvre. 1766-ban, Londonban látta a mű színházi előadását a kor híres színművészei, David Garrick és Hannah Pritchard főszereplésével. A 2. felvonás 2. színe akkora hatást gyakorolt rá, hogy még abban az évben készített róla egy rajzot (Megtettem, 1766 k. Kunsthaus Zürich), amely kompozícióját tekintve hasonló a ma bemutatott, 1812-es olajfestményhez, ábrázolásmódja azonban realisztikusabb.
A Tate festményét hagyományosan Mrs. Siddons Lady Macbeth szerepében címen ismerjük, és Sarah Siddons alakítása ihlethette (bár nyilvánvalóan nem tekinthető portrénak). Siddons 1785-ben, a Drury Lane színház színpadán játszott először a drámában, és a szerep hamarosan a kedvencévé vált. Visszavonulásakor, 1812. június 29-én is ezzel búcsúzott a közönségétől.