Buszvezető

Andrzej Wróblewski Lengyelország egyik legkiemelkedőbb és legfüggetlenebb háború utáni művésze volt. Megalkotta saját, egyéni, rendkívül szuggesztív és termékeny figuratív festészetét, amely inspirációként és viszonyítási pontként szolgált az őt követő művészek több generációja számára. Andrzej Wróblewski már a Képzőművészeti Akadémia hallgatójaként vállalta a művészet új társadalmi és politikai feladatainak érvényesítését. Célja az volt, hogy kidolgozza saját „exponenciális realizmus” formuláját, amely a kommunikatív, expresszív üzenet gondolatán alapul. A Buszsofőr Wróblewski harmadik alkotása – a Kék sofőr (1948) és a Sofőr vörös tájképpel mellett –, amely a világot egy buszsofőr szemével mutatja be.