Berthe Morisot
Berthe Morisot francia festő és nyomdász volt, az első nő, aki csatlakozott a francia impresszionista festők köréhez. Szinte minden egyes kiállításon szerepelt és a barátok és a család tiltakozása ellenére továbbra is részt vett az elismerésért folytatott küzdelemben.
A gazdag és művészi családba született Morisot megkapta a szokásos rajz- és festés-leckéket. Határozottan szembeszállt a konvenciókkal amikor úgy döntött, hogy ezen törekvéseket komolyan veszi, és élete fő munkájává teszi. Egy ideig Camille Corot irányítása alatt tanult, később hosszú barátságot kötött Édouard Manet-vel, aki 1874-ben sógora lett és stílusának alakulására a legfontosabb egyéni befolyást gyakorolta.
A legtöbb impresszionistától eltérően, akik akkoriban intenzíven foglalkoztak a színekkel történő optikai kísérletekkel, Morisot és Manet konzervatívabb megközelítéssel bírt, a színhasználatot pedig naturalista keretre korlátozta. Morisot azonban arra biztatta Manet-t, hogy vegye át az impresszionistáknak kijelölt palettát, és hagyjon fel a fekete szín használatával. Saját gondosan megkomponált, élénk árnyalatú vásznai gyakran nőkről készült tanulmányok voltak, akár házon kívül, akár otthonukban.
Morisot és Mary Cassatt amerikai művészt általánosságban a 19. század legjelentősebb női festőinek tartják. A mosolytalan fiatal hölgy ezen a festményen Lucie Léon, aki „szívesebben krokettozott volna, mintsem a zongoránál pózoljon” – állítja a művész lánya, Julie, aki a festmények megfigyelője volt. Mégis 1898-ra Lucie díjnyertes zongoraművész lett nyilvános karrierrel, ami akkoriban ritkaságnak számított a nők körében.