Az öngyilkosság

Mai képünk, Az öngyilkosság Édouard Manet kisméretű olajfestménye, az 1877 és 1881 közti időszakból. A művészettörténészek Manet életműve szempontjából keveset tanulmányozták a képet – mintha nehézséget okozott volna a mű elhelyezése Manet művészi fejlődéstörténetében. A festmény képi tartalma csupán egy embert mutat be, aki éppen agyonlőtte magát (az ágyról lelógó kezében még ott a fegyver), valamint néhány bútort. Manet elhagyta képéről az öngyilkossági jeleneteket bemutató jellegzetes díszleteket; semmiféle narratív tartalommal vagy moralizáló szándékkal nem szolgál.

A festmény élethűsége spekulációkhoz vezetett: talán egy megtörtént eseményt mutat be. A találgatásokat felerősítette az a tény, hogy Manet egykori asszisztense öngyilkosságot követett el a stúdióban, több mint egy évtizeddel azelőtt. Egy másik, a képpel összefüggésbe hozható öngyilkosságról pedig Émile Zola írt, még 1866-ban. Mai kritikusok kevésbé fogadják el ezeket a kapcsolatokat. Manet ezen a festményen megfigyelhető ábrázolásmódja a hagyományos festészettől való folyamatos elszakadási vágyát képviseli. Akkoriban a halál és az öngyilkosság ábrázolása csak a történelmi festészet keretein belül volt elképzelhető, az áldozathozatallal, idealizmussal és hősiességgel összefüggésben. Ennek egyik példája a francia Jacques-Louis David 1787-es Szókratész halála című munkája, ami azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szókratész a száműzetésbe vonulással szemben a "bürökpohár" mellett dönt. Manet festményéről hiányzik ez a fajta nagyszabású nyilatkozattétel, de a helyről, az időről, és magáról a főhősről se kapunk információt. A mű inkább egyszerűen felépített, mint gondosan megformált. A hagyománytól való ilyesfajta eltérés a korabeli nézők körében ellentmondásos véleményeket váltott volna ki.