Sába királynője a kikötőben by Claude Lorrain - 1648 - 148 x 194 cm Sába királynője a kikötőben by Claude Lorrain - 1648 - 148 x 194 cm

Sába királynője a kikötőben

oil on canvas • 148 x 194 cm
  • Claude Lorrain - c. 1600 - 23 November 1682 Claude Lorrain 1648

Mikor az ifjú Claude Gellée szülőföldjéről, Lorraine-ből Rómába érkezett (talán hogy cukrászként dolgozzon), a tájképfestészet már elismert szakterületnek számított. Claude azonban az összes korábbi erre szakosodott festőt túlszárnyalta. Műtermében sorakozó alkotásai Róma és környéke, valamint a Nápolyi-öböl természetből festett ábrázolásai voltak – az aranykort idéző költői művei vonzották a művelt arisztokráciát. Claude művészetének befolyása egyre nőtt, különösen a 18. századi Angliában, ahol nemcsak a festészetben és a műgyűjtésben, de a táj- és kertépítésben is éreztette hatását. Sok más alkotásához hasonlóan a Sába királynője a kikötőben egy összetartozó festménypáros egyik darabja, a másik a Tájkép Jákob és Rebekka menyegzőjével (vagy A malom) címet viseli, mindkettőt a londoni Nemzeti Képtárban (National Gallery) őrzik. A hatalmas vásznakat Camillo Pamphilj bíboros, X. Ince pápa unokatestvére rendelte, de még befejezésük előtt Pamphilj letette bíborosi kalapját, megnősült és kiutasították Rómából; a művek végül a pápai hadsereg tábornokának, a francia Bouillon hercegnek tulajdonába kerültek. A rajtuk látható feliratok alapján mindkét festmény a bíborosi paloták dekorációiban gyakran szereplő bibliai ószövetségi történetekhez köthető, és a férfi és nő közti szeretet és megbecsülés, valamint a sorsdöntő utazások témáját dolgozza fel. Míg korának egyházi tisztségviselői e történeteket Krisztus és az Egyház egyesüléseként értelmezték, Pamphilj titokban talán Olimpia Aldobrandini iránt érzett szerelmét akarta így kifejezni. Claude legzseniálisabb megoldása az, ahogyan a napot beépíti a kompozícióba: pontosan a vászon közepén helyezte el, megalapozva a képi egységet, majd az összes színt és tónust ehhez igazította. A bal oldalon napozó fiú kezével takarja arcát a nap elől, melynek sugarai bearanyozzák a fölé magasodó korinthoszi oszloprend bordázott törzsét és gazdagon díszített fejét. Claude tenyér- és ujjlenyomatai több helyen is láthatók az égen, ahol az egyes képrészek közti átmeneteket simította el.