Az ujjongás őrülete

A mű koncepciója Podkowiński 1889-es párizsi tartózkodásáig nyúlik vissza, de az egymást követő olajvázlatok és széntanulmányok megjelenése 1893 második felében a viszonzatlan szerelem növekvő drámájának a következménye volt a művész életében. Podkowiński víziójában abszolút értékké emeli az erotikus eksztázist, az akkori pszichológia szerint az emberi állapot kozmikus erejének és meghatározójának tekinti. A hatalmas festmény kivitelezésekor az akadémikus módszert alkalmazta, az előkészítő vázlatokat, amelyek megfelelnek a végső változatnak, de méretben és színben kissé eltérnek egymástól. A festményt 1894. március 18-án mutatták be a kiállításon. Szenzációhajhász és botrányos légkör kísérte. 1894. április 24-én reggel, 37 nappal a kiállítás megnyitása óta, és közvetlenül a tervezett vége előtt Podkowiński eljött a kiállításra, és egy késsel megvágta a festményt. Ennek a cselekménynek az okai nem világosak. Podkowiński megszentségtelenítő cselekedete közrejátszhatott abban, hogy a pletykák szerint a kép egy nőt ábrázol, aki iránt a művész beteljesületlen vonzalmat érzett. A kép sérülése és Podkowiński nem sokkal később bekövetkezett halála felkeltette a feltételezéseket, hogy halála öngyilkosság volt. Ezt a magyarázatot a vásznon lévő vágások nyomai indokolják, amelyek azt mutatják, hogy csak a nő képe volt a támadás tárgya. A művész érzéseinek tárgya Ewa Kotarbińska lehet, akivel egy Varsó melletti palotában találkozott nyári tartózkodása során. Barna volt, de néhány feljegyzés szerint a családja hasonlóságot látott közte és a festményen látható nő között, és keményen elítélte őt. Podkowiński halála után a festményt restaurálták.