Rousse

Toulouse-Lautrec számtalan képet készített nőkről meghitt pillanatokban, gyakran mosakodás közben. Ez a közeli női kép a kompozíció közepét tölti ki, és a nézőnek egy szoborszerű hátat mutat. A nőt körülvevő fonott székek arra utalnak, hogy a jelenet a művész rue Caulaincourt-i műtermében játszódott. Bár abban az időben a tisztálkodó nő témáját gyakran feldolgozták, különösen Mary Cassatt és Bonnard, Lautrec e festményén mindenekelőtt az impresszionista Edgar Degas naturalista hatása dominál. Az akadémikus póz és a felgyorsított perspektíva mellőzése meglehetősen szokatlan volt Lautrec munkásságában, és visszhangozza azt a sorozatot, amely Degas 1886-ban, a nyolcadik és egyben utolsó impresszionista kiállításon bemutatott, mosakodó hölgyekről készült. A jelenet keretezése és a magas nézőpont Degas mesteri pasztellképeire emlékeztet, akit Lautrec mélyen csodált. Az idősebbikhez hasonlóan Lautrec is úgy ábrázolta a nőket "fodrok nélkül", mintha "a kulcslyukon keresztül leskelődne". Azonban különbözik Degas-tól abban az emberségben, amellyel megfigyelte és megfestette őket. Ez a festmény számos félreértéshez vezetett. Valójában több címe is volt, és a dátumát is megváltoztatták. Mostanra kiderült, hogy 1889-ben festették, és nem 1896-ban, ahogy a régi katalógusokban szerepel. Lautrec minden bizonnyal ezt a művet állította ki Rousse néven a Les XX (egy avantgárd művészeti csoport) 1890-es brüsszeli kiállításán. Ezt a címet maga a művész választotta, emlékeztetve az egész életében festett vörös hajú modellek, esetleg egyik kedvenc modellje, Carmen Gaudin iránti vonzalmára.