5.sz. fekete elrendezés (Lady Meux)

Az egykor bendzsón játszó pultoslány és "színésznő" (azaz: prostituált), aki Val Reece néven futott, Lady Valerie Susan Meux a viktoriánus felsőbb osztályba házasodott be Sir Henry Meux, a gazdag londoni sörfőző elbűvölése révén. Sir Henry a londoni Meux and Co. sörgyár vezetője volt, amely a barna sörről és az 1814-es tragikus londoni sörárvízről volt ismert. (Egy hibás hordó szétdurrant, és mint egy borzalmas szlogenben, dominóhatást okozott, 1,2 millió liter sört zúdítva így London utcáira. Nyolc halálos áldozatról tudunk, köztük egy anyáról és egy gyermekről, akik éppen teáztak, valamint a virrasztás kísérőiről, de a sörbe fulladás általi halál [viszonylag] jól hangzik). A kortársai gyakran elítélték rossz hírű múltja miatt, Lady Meux furcsa viselkedése nem sokat tett a megvetésük ellen; állandóan partikra járt, és két zebra által húzott hintót vezetett. Talán éppen ez a hajlama, hogy rendszeresen bonyodalmakat okozzon, ösztönözte Lady Meux-t arra, hogy 1881-ben három portrét rendeljen Whistlertől, ami a művész első igazi munkája volt az 1879-es csődbemenetel óta. Az 5.sz. fekete elrendezés: Lady Meux a két fennmaradt portré közül messze szándékosan érzékibb. Whistlerre jellemző, hogy a mű dacol a szimbolizmussal, és egyszerűen azt állítja: "Fiatal, szexi és gazdag vagyok". Ezt a portrét az 1882-es párizsi szalonban állították ki, és lelkes fogadtatásban részesült. Bár az egyik kortárs kritikus Vénuszhoz hasonlította Meux asszony ábrázolását, Whistler többre törekedett, mint a nő fizikai jelenlétének ábrázolására, ehelyett arra koncentrált, hogy a színeken keresztül manipulálja a hangulatot, hogy kompozíciót hozzon létre, egy olyan technikát, amelyet a zenei hangszereléshez hasonlított.