Nyár

Hans Thoma német festő volt. Bár több mester keze alatt tanult, stílusát mégsem a modern ideológiák, sokkal inkább szülőföldjének idilli környezetével kapcsolatos ifjúkori élményei, és a korai német mesterek – pl. Albrecht Altdorfer vagy Lucas Cranach – iránti vonzódása formálták. A preraffaelitákhoz hasonlóan a természet aprólékos megfigyelése és ábrázolása, a helyi szín (couleur locale) előnyben részesítése jellemzi munkáit. A mai Nyár izzó mélykék égboltja a domboldal festői rétjének és fáinak a valószerűtlenség hangulatát kölcsönzi; csupán behatóbb vizsgálódás után fedezzük fel, hogy a fűben ücsörgő, magát lantmuzsikával szórakoztató pár reneszánsz ruházatot visel: a festmény tehát nyilvánvalóan több, mint puszta tájkép. Az égen táncoló – első látásra felhőknek tűnő – cupidók tovább növelik a kép álomszerű hangulatát. Böcklin hatása itt különösen szembetűnő, bár inkább színhasználat, semmint a mitológiai motívumok tekintetében.

Itt Lengyelországban, ahol a csapatunk nagy része él, sajnos most nem olyan szép az idő, mint ezen a képen.