Laus Veneris

Algernon Charles Swinburne „Laus Veneris” című drámai és lírai költeménye és Edward Burne-Jones ezt követő, azonos című festménye 4 év leforgása alatt készültek egymás után. A "Laus Veneris" cím jelentése "Vénusz, avagy a Szerelem dicsőítése", Tannhäuser legendáján alapul, és egy Wagner opera által lett népszerű. A monda szerint a fiatal lovag szerelembe esik Vénusszal és vele él föld alatti otthonában míg lelkiismeret-furdalása nem lesz. Elszökik köteleiből és Rómába utazik, hogy megkérje Orbán pápát oldozza fel vétkei alól. A pápa kijelentése szerint ez lehetetlen - épp úgy mint az, hogy pásztorbotja virágba boruljon. Három nappal azután, hogy Tannhäuser visszatér Bécsbe a pápa botja virágba borult, de a lovag sohasem szerzett tudomást erről az isteni csodáról és életét kárhozatban töltötte. Az elbeszélő a versben végig a saját szerelemben való elnyomottságát, illetve elkárhoztatását siratja, mint ebben az esetben is: "Jaj, a szépséged! Oh az édes szád kedvéért... Keserű a lelkem, remegnek a tagjaim." A testi szerelemtől és az érzékiségtől való függése is Vénusz veszélyes szépségének gondolatát fejezi ki, ugyanis a legenda szerint Vénusz az erdőben való fürdőjével csábítja el Tannhäusert. Ez a nevezetes festmény Venusberg legendás udvarát (a „Szerelem városát”) mutatja be. Az ablak közepén látható lovag ellovagol, hogy bocsánatot kérjen, amiért egy gyönyörrel teli életnek adta át magát odabent. A királynő kísérői zenét játszanak (mely a szerelem eledeleként is ismeretes). Egy rózsa, ami szerelmi szimbólum a királynő mellet a földön hever. A háttérben látható kárpiton Ámor lovagol Vénusz, a szerelem istennőjének hintóján. Edward Burne-Jones a preraffaelita mozgalom második szakaszának vezetője volt, valamint korának egyik legbefolyásosabb művésze. Ma van a #Nemzeti Költészet Napja az Egyesült Királyságban!