A keresztülszúrt éra

A festmény egy a sok közül, amely a szürrealista mecénás, Magritte támogatója, Edward James számára készült. Ez volt a második festmény, amelyet Jamesnek szállítottak a londoni báltermébe. Az első James portréja volt, a Nem reprodukálandó (ez már megjelent a DailyArtban). Magritte egy 1959-es levelében hosszasan beszélt erről a festményről, hangsúlyozva, hogy célja az volt, hogy felfedje "azoknak a dolgoknak a "titkát", amiket úgy gondoljuk, ismerünk [tévesen vagy megszokásból]". Miután a mozdonyt választotta témának, a "probléma" az volt, "hogyan fesse meg ezt a képet úgy, hogy az rejtélyes legyen". Magritte hozzátette: "A mozdonyt azonnal felismerjük: nem látunk belé többet. Annak érdekében, hogy leleplezzük a titkát, egy másik, azonnal ismerős, rejtély nélküli képpel – egy nappaliban álló kandallóval – kapcsoltam össze." Azt is megjegyezte, hogy "a La duree poignardee (eredeti cím) maga egy (szó)kép egy festett képpel összekapcsolva", és hogy a Time Transfixed (angol cím) nem tűnik számára "nagyon pontos fordításnak". Valójában, bár az angol cím hasonlóan emlékezetes, mint amilyenre Magritte gyakran törekedett, egyszerre fülbemászóbb és kevésbé erőteljes, mint az eredeti francia. Nem közvetíti a „duree” (időtartam) szó időintervallum jelentését, az idő múlását, vagy a „poignardee” (döfni) szó egy törszúrást idéző erőszakos jellegét.