A csók

Ez a festmény az olasz romantika fő vonásait hordozza és a Risorgimento szellemét képviseli. Alfonso Maria Visconti di Saliceto megbízásából készült, aki halála után a Pinacoteca di Brera részére adományozta. A festmény egy középkori párt ábrázol, akik ölelkezve csókolják egymást. Ez az egyik legszenvedélyesebb és legintenzívebb csókábrázolás a nyugati művészet történetében. A lány hátradől, a férfi pedig meghajlítja a bal lábát, hogy megtámassza, miközben a lábát a mellette lévő lépcsőre helyezi, mintha bármelyik pillanatban el akarna indulni. Bár a pár a festmény középpontjában áll, nem lehet őket felismerni, mivel Hayez azt akarta, hogy maga a csók kerüljön a kompozíció középpontjába. A festmény bal oldalán árnyékos alakok lapulnak a sarokban, összeesküvés és veszély benyomását keltve. Ezt a festményt az itáliai romantika szimbólumának tekintik, melynek számos jellemzője van. A felszínen egy szenvedélyes csók ábrázolása, mely a romantika alapelveihez igazodik. Ezért a racionális gondolkodás helyett a mély érzéseket hangsúlyozza, és a középkort újraértelmezve és átértékelve hazafias és nosztalgikus hangnemben mutatja be.  Mélyebb szinten a festmény célja a Risorgimento szellemének ábrázolása. A lány halványkék ruhája Franciaországot jelképezi, mely 1859-ben (a festmény készítésének évében) szövetségre lépett a Piemonti és a Szardíniai Királysággal, lehetővé téve, hogy ez utóbbi egyesítse az olasz félsziget számos államát az új Olasz Királysággá. Nos, holnap Valentin-nap van és az Indiana University Art Múzeummal való együttműködésünk első napja – valami különlegessel készülünk a számotokra.

Majd találkozunk!