Kék táncosok

Az 1880-as évektől Degas festményein a szürkéket egyre inkább kiszorították a pirostól a rozsdabarnáig terjedő ragyogó meleg színek. Ezt a folyamatot stilisztikai és technikai változások kísérték: mostantól a pasztell lesz meghatározó kifejezési eszköze — a 19. századi alkotók között egyedüliként. Észrevette, hogy a pasztell átmenetet képez a festés és a rajzolás közt, így lehetséges rajzolás közben festeni. Ugyanakkor tovább szélesítette a pasztell nyújtotta lehetőségeket, amikor elkezdte más technikákkal kombinálva használni: akvarellel, olajfestéssel, vagy akár monotípiával. Degas késői balerina-alakjai teljesen elszakadnak a színpad valóságától. A ragyogó színek játsszák most a főszerepet, a táncosok a ritmikus mozgás esszenciájává, a színek tiszta kisugárzóivá válnak. Degas alkotásait szeretett Párizsa inspirálta, színházaival, báltermeivel, cirkuszaival — de még inkább kedvenc témái, a versenypálya és a balett. Körülbelül 1500 művet (festményt, pasztellt, nyomatot és rajzot) készített táncosokról.