Alfred Sisley
A téli táj különösen vonzotta Sisley-t, aki jeleskedett a természet szomorúságának és sivárságának megörökítésében. Szűkszavú és magányos temperamentuma jobban illett a titokzatossághoz és a csendhez, mint a napfénytől ragyogó mediterrán tájakhoz, amelyeket a Renoirhoz hasonló művészek annyira szerettek. Monet-hoz hasonlóan Sisley is Courbet példáját követte a hójelenetek festésében. Ez a téma azért vonzotta az impresszionistákat, mert lehetővé tette számukra, hogy tanulmányozzák a fény változásait, és különböző árnyalatokat használjanak. A vászonra helyezett apró színfoltok révén a föld nem egyöntetűen fehérnek, hanem kékes fényvisszaverődéssel irizálónak tűnik. A Louveciennes-ben, Marly-le-Roi-ban vagy Veneux-Nadonban töltött telek Sisley-t számos hójelenet megfestésére inspirálták, mint például ez is.
A Louveciennes-i hó a festő perspektivikus kísérleteit is szemlélteti: a hóval borított út eltűnik a háttérben, és csak egy apró, elszigetelt figura lakja. A művész érzékenysége, amely ezekben a kifinomult, finom tájképekben jut kifejezésre, ahol a színek diszkrét harmóniákat alkotnak, brit származásával magyarázható. Sisley egyébként is megcsodálhatta Richard Parkes Bonington, John Constable és William Turner műveit az 1857 és 1861 között Angliában töltött négy év alatt, valamint későbbi látogatásai során. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Nagy-Britanniában nagy népszerűségnek örvendő akvarell technika segített bevezetni egy bizonyos szabadságot a festészetbe.