Pierre-Auguste Renoir
1874 nyarán, amikor Monet, Manet és Renoir egymáshoz közel dolgoztak, Monet első felesége, Camille, gyakrabban pózolt Manetnek és Renoirnak, mint férjének. Két festmény - az egyik Manet, a másik Renoir munkája - egy nyári délutánon egyszerre készült Monet kertjében, és egy nyugodt pillanatot örökítenek meg. 1924-ben Monet elmesélte az argenteuili kertjében eltöltött nap körülményeit:
"Manet, elbűvölve a színtől és fénytől, kint festett alakokat a fák alatt. A munka közben megérkezett Renoir. [...] Palettát, ecsetet és vászont kért tőlem, és nekiállt festeni Manet mellett. Az előbbi a szeme sarkából figyelte [...] Azután fintorogva odajött hozzám, és a fülembe súgta Renoirról: 'Nincs tehetsége ennek a fiúnak! Mivel a barátja vagy, mondd meg neki, hogy hagyja abba a festést!'"
Azonban később, mint a szépség és különösen a női érzékiség ünneplője, azt mondták róla, hogy "Renoir azon hagyomány végső képviselője, amely közvetlenül Rubenstől Watteau-ig vezet". Míg sok impresszionista festő a tájakra összpontosított, Renoir embereket festett intim és őszinte pillanatokban. Renoir művei is kitűnnek élénk fényhasználatuk és színhasználatuk miatt. Stílusának részeként szabad ecsetvonásokkal hangsúlyozta a színeket, így alakjai lágyan egyesülnek egymással és környezetükkel.