Az örök nő

Az aktok mindig is központi szerepet játszottak Paul Cézanne művészetében, mégis – bár többnyire élő modellekkel dolgozott – ő maga ritkán festett aktokat: úgy tartják, kényelmetlenül érezte magát meztelen modellek jelenlétében. "Csendéleteket festek," – mondta egyszer Renoir-nak –"a női modellektől megrémülök". Ehelyett régi mesterek műveit és saját, még párizsi tanulmányai során meztelen modellekről készített rajzait használta.

A mai különös festmény jelentése nem tisztázott, ráadásul több címen is ismert. A középpontban látható nőalakot különböző művészeti ágakat képviselő és különböző foglalkozást űző rajongók veszik körül – köztük egy mitrás püspök, akinek csodálata tolakodóan, agresszívan hat. Jobbra fent, a festőállvány előtt egy (néha Eugéne Delacroix-ként azonosított) festő veti vászonra a jelenetet. A kopasz alak a kép előterében maga Cézanne lehet. Vajon a nő bátorítja rajongóit, passzívan elviseli csodálatukat, vagy a kultusz áldozatának érzi magát? Nincs egyértelmű válasz. Cézanne – többi aktportréjához hasonlóan – nem rajzolta meg a nő arcvonásait, csupán két vörös foltot festett a szemek helyére. Az ezen a művön is megfigyelhető átlós, egymással párhuzamos ecsetvonásokat Cézanne az 1870-es évek végétől kezdte alkalmazni festményein, hogy a kompozíció egységét, rendezettségét hangsúlyozza.