Joos van Craesbeeck
Miután Hollandia a kálvinista északra és a katolikus délre oszlott, a holland művészek visszatértek a régi vallási motívumokhoz és megújították azokat a katolikus hagyományok felélesztése céljából. Craesbeeck festménye egy kitűnő példa erre. A remete Antal visszavonult a partvonal egy távoli nyúlványára, de a kísértés még itt is utoléri az istenfélő embereket. Egy ragyogó fény világítja meg a sötét teret és az ott zajló kísérteties eseményeket. Antalt menedékhelye előtt ülve látjuk, a szentírást szorongatva, hogy erőt nyerjen. A tenger egy falkányi gonosz szellemet sodor partra, amelyek körbefogják, a legközelebb álló ezek közül egy buja nő. A jelenetet azonban egy férfi óriási feje uralja, amelyből számtalan ördög emelkedik ki, mintha a gonosz gondolatoknak fizikai formát adnának - míg maga a férfi megrettenve nézi elméjének termékeit. Homlokán - egy lehámozott, nyitott seb - ördögi lények hatoltak be: köztük egy festő, egy monokli és egy madárfészek, ami gondolkodásra készteti a nézőt rejtélyes jelentésükkel kapcsolatban. Craesbeeck figyelmeztetni akarja embertársait, és ezzel egy népszerű középkori hagyományt követ: ahogy a hátborzongató fej motívuma is mutatja, befolyásolták őt Hieronymus Bosch, Pieter Brueghel és követőik 'ördögei'.
Craesbeeck Adriaen Brouwer tanítványa volt és David Teniers kortársa. Még ha el is tekintünk a nagyon is szokatlan témától, a festmény a Karlsruhe gyűjteményben egy összekeverhetetlen Craesbeeck mű, pusztán stílusát, a színeket és a fény kezelését tekintve. Rémisztő!