Alvó, fekvő hölgy

Ez vagyok én ma, az elmúlt két hét túlélője! Ezen a héten elindítottuk a mi kis mellékes nyaralási projektünket ... egy weboldalt, amely a művészetről szól. Ezért érzem magam most teljesen tropának. Tudnotok kell, hogy az elmúlt hetekben az egész csapatunk minden energiáját ebbe a projektbe fektette, dicsőség nekik! A projekt neve www.dailyartdaily.com, ahol minden nap további művészettel kapcsolatos történeteket fogunk közzétenni. Kérjük nézzétek meg Ti is, várjuk a visszajelzéseiteket :) ... na de térjünk vissza Vallottonhoz!

Ez a svájci festő az egyik abszolút kedvencem. Vallotton festményei csodálókra leltek, és általánosságban tisztelték is őket igazságtartalmukért és technikai kvalitásaikért; stílusának szigorúságát azonban gyakran kritizálták. Egy kritikus tipikus reakciója, aki a Neue Zürcher Zeitung 1910. március 23-i számában panaszolta, hogy Vallotton "... úgy fest, mint egy rendőr, mint valaki, akinek az a dolga, hogy a formákat és a színeket elkapja. Minden elviselhetetlen szárazsággal nyikorog ... a színekből hiányzik minden vidámság".

Vallotton művészete kompromisszummentes jellegében megelőlegezte az 1920-as években Németországban virágzó Új Tárgyilagosságot, és további párhuzamot mutat Edward Hopper munkásságában. Számomra a valós életet ábrázolta. Mint itt, az én életemet a takaró alatt. :)