Félix Vallotton
A Beatles Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című albuma egy jelkép volt egy korban, mely a tudatmódosítók köztudatba betöréséról volt ismert. Mindenki szeretett volna csatlakozni "Lucyhoz az égen gyémántokkal" (Lucy in the Sky with Diamonds), szóval a drogok elterjedtebbé váltak a művészi kultúrában mint előtte bármikor. De, természetesen a drogok az 1960-as évek előtt is hatást gyakoroltak már a kultúrára.
Salvador Dalí egyszer híresen azt mondta, hogy "Nem élek a drogokkal. Én vagyok a drogok." Ez nem egy "mondj nemet a drogokra reklám", hanem inkább egy felmagasztalás. Bizonyos értelemben azt állította, hogy a műve önmagában kiválthatja a drogok tudatmódosító hatását. Baudelaire, a dekadens író akit a mai mű ábrázol, a Les Paradis Artificiels című könyvében elmélkedett azon, hogy a drogok segíthetnek az ideális világ megteremtésében.
Más gondolkodók és művészek is tisztában voltak a drogok erejével. Nietzsche a migrénjét és szédülését ópiummal kezelte; tudósok vitatkoznak arról, hogy ez mily módon inspirálhatta a műveit. Jean-Paul Sartre meszkalint adott be magának, hogy jobban megértse az öntudatot - egy esemény, melyet paranoiával töltött hetek követtek, azt gondolta, hogy hatalmas homárok üldözik! És az abszint rendkívül népszerű volt a bohém Franciaországban: Degas, Gauguin, van Gogh, Lautrec, Baudelaire, és még sokan itták inspiráció forrásaként.
Platón maga is részt vett az Eleuszinuszi Misztériumokon - egy misztikus esemény, melyet az ókori Görögországban tartottak meg - ahol a résztvevők pszichotróp italt, kykeont ittak. Platón észrevétele a tapasztalatairól így szól: "meg van engedve mint beavatottak a tökéletesség, egyszerűség és nyugalom és boldogság jelenségét megpillanthassuk, melyek tiszta fényben láttunk, mi magunk is tisztán és nem bezárva abba, amit magunkkal cipelünk és a testünk, melybe be vagyunk zárva." Ez lehet az eredete az elme/test dualizmusnak, egy szerkezeti érvelésnek, melyet sokszor felhasználtak a kereszténységtől Descartes híres "Gondolkozom, tehát vagyok" gondolatáig. A hallucinogének és narkotikumok jelenléte olyan jelentős, hogy meg kell kérdőjeleznünk, hogy talán a drogok a nyugati filozófiának alappillérei.
Norman Ohler könyve, a Der Totale Rausch a droghasználatot fejtegeti a náci Németországban, ahol a metamfetamin használat tömeges volt. Pervitin, egy metamfetamin a háziasszonyok és munkások által is fogyasztott volt, hogy kibírják a napot - orvosi receptfelírás nélkül árusították. 1925 és 1930 között Németország egyedül termelte 40%-át a világ morfinjának.
De mi a helyzet a manapság fogyasztott kábítószerekkel? Persze, nem mindenki van ráfüggve a kokainra de mi a helyzet az antidepresszánsokkal, alkohollal és koffeinnel? Nem furcsa, hogy ezek társadalmilag mennyivel elfogadottabbak mint más könnyedebb drogok?
Van egy kis perverz kíváncsiság bennem, habár tudom hogy veszélyes lenne bevezetni: Mi lenne ha engednénk az atlétáknak teljesítménynövelő drogok használatát és versenyzést, csak hogy láthassuk, milyen messze tud az emberi test (mesterségesen) elmenni? Természetesen katasztrofális is lehetne, de azért csak elgondolkozik az ember...
- Artur Deus Dionisio