Duchenne és asszisztense a félelem kifejezését idézik elő elektrostimulációval

A furcsa és csodálatostól kezdve, egészen a nevetséges és fenséges szavakig jellemezhető Guillaume-Benjamin-Amand Duchenne de Boulogne személye. 1806-ban született, első szakmájának a neurológiát választotta. Elég sikeres volt, és számos nagy felfedezést tulajdonítanak neki ezen a területen, például az idegek elektromos vezetőképességét. Az idegek betegségeit tanulmányozta, és több betegséget is róla neveztek el, mint például a Duchenne-féle izomdisztrófiát. Egy elméleti nyomvonalat követve, miszerint az arc kapcsolatban áll a lélekkel, elkezdett gondolkodni azon, hogy ha elektromos áramot tudna alkalmazni egy alany arcán, akkor stimulálni tudná az izmokat, és le tudná fényképezni az eredményeket. Ám rengeteg technikai problémába ütközött. Az áramütés alkalmazása egyszerű volt, de a hatás gyorsan elillant. Végül rátalált egy szegény cipészmesterre, aki Bell-parézisban szenvedett. E betegség miatt az arca az áramütés hatására percekig megtartotta a vonásait - elég sokáig ahhoz, hogy lefényképezhessék. E célból Duchenne felvette a kapcsolatot Paul Tournachonnal (más néven Paul Nadar), aki boldogan készített egy csomó fényképet a torzult betegről. Az eredményeket "Az Emberi Arckifejezések Mechanizmusa" (Mecanisme de la physionomie Humaine) című könyvben publikálták. Az eredmények, habár elég fájdalmasnak tűnnek, nem voltak hiábavalók. Duchenne meg tudta állapítani, hogy mely izmok húzódnak össze valódi mosolygáskor. A fiziológiában a hiteles mosolyt Duchenne-mosolynak nevezik. Azok az emberek, akik nem használják ezeket az izmokat mosolygás közben, a szociopátia tüneteit mutathatják. A szegény cipész semmit sem érzett az állapota miatt, amelyet talán a haladó szifilisz idézett elő. Természetesen, ezt otthon ne próbáljátok ki.
- Erik