Táncos

Nazmi Ziya egyike volt azoknak a fiatal ottomán művészeknek, akik Európába mentek művészetet tanulni 1909-1910-ben -főként a párizsi Julian Akadémiára-de kényszerítve voltak arra, hogy hazatérjenek az első világháború kitörésekor és ezáltal úgy váltak ismertté, mint az '1914-es Generáció'. A csoportnak fontos szerepe volt az olyan műfajok terjedésében mint a tájkép és csendélet a török festészetben. Egy feltűnő aspektusa a munkásságuknak a mód, ahogyan a festményeik visszatükrözik a saját benyomásaikat és személyes értelmezéseiket. A tiszta színeknek és a fénnyel való érzékeny bánásmódnak köszönhetően ezeket a festőket néha úgy jellemzik, mint a török impresszionisták. Majdnem mindegyikük az Isztanbuli Szépművészeti Akadémia első tanárai közé tartozott és aktívan részt vettek a török művészek következő generációjának tanításában.

Nazmi Ziya 1905-ben találkozott Paul Signaccal, aki éppen Isztanbulba látogatott és ez a találkozás megváltoztatta a művészethez való hozzáállását. Mikor kitűnő diplomával végzett 1908-ban, Párizsba ment, hogy a Julian Akadémián tanuljon Jean-Paul Laurens (1838- 1921) stúdiójában. Ezután Fernand Cormon (1845-1924) stúdióját látogatta a Párizsi Szépművészeti Akadémián. Németországban és Ausztriában utazott, hogy tanulmányozza az országok művészetét, majd visszatért Törökországba amikor kitört az első világháború 1914-ben. Kinevezték az Izmir Tanítóképző igazgatójává és mint iskola felügyelő dolgozott Isztanbulban. Kétszer dolgozott mint a Szépművészeti Iskola igazgatója, 1918-1921 és 1925-1927 között. A munkássága először a Galatasaray Kiállításon került bemutatásra, mely a művészet világában történő fejlődések kirakata lett.