Ofélia

Ofélia William Shakespeare Hamlet című művének egyik szereplője, egy fiatal dán nő nemesi családból, Polonius lánya és Laertes nővére, Hamlet herceg potenciális felesége. Ofélia először szemtanúja Hamlet kibontakozó őrületének, majd a híres "Menj a zárdába" elbocsátásának címzettje. Miután Hamlet megölte apját, az összetört szívű és gyászoló Ofélia megőrül, és egy patak melletti fűzfára mászik fel, ahol kissé őrülten énekel a virágokról. Amikor az ág, amelyen áll, letörik, a patakba zuhan és megfullad.

Cabanel képe azt mutatja, ahogyan Ofélia nagyon kecsesen csúszik le a görbe fűzfa letört ágáról. Úgy tűnik, nem zavarja túlzottan, hogy éppen a vízben fog landolni. Cabanel egy középkori hercegnő kinézetét kölcsönözte Oféliájának. Nagyon szőke és csinos, virágai már a patakba hullottak.

Cabanel történelmi, klasszikus és vallási témákat festett akadémikus stílusban. Portréfestőként is ismert volt. A Diccionario Enciclopedico Salvat szerint Cabanel a L'art pompier (hivatalos, akadémikus művészet) legjobb képviselője és III. Napóleon kedvenc festője, Cabanel generációjának minden más művészénél többet tett a belle époque francia festészet karakterének kialakításáért. Az ő visszautasítása (William-Adolphe Bouguereau-val együtt) tette lehetővé, hogy Édouard Manet és mások kiállíthassanak az 1863-as kiállításon, és ez vezetett a Salon des Refusés létrehozásához, majd az impresszionisták és a "modern művészet" végső elfogadásához. Cabanel elnyerte a Grande Médaille d'Honneur díjat az 1865-ös, 1867-es és 1878-as kiállításokon.

- Clinton

Mennyire ismered Shakespeare-t? Itt tesztelheted a színdarabjainak hőseivel kapcsolatos festészeti ismereteidet!