Max Ernst portréja

Leonora Carrington (1917-2011) szürrealista feső és író. Carrington egy angol iparos lánya volt, gyermekkorát egy vidéki birtokon töltötte, állatokkal körülvéve, meséket és legendákat olvasott (ő maga is írt néhány mesét). Felnőtt korában álomszerű jelenetekben idézte fel ezeket az emlékeket. Leonora Carringtonnak viszonya volt Max Ernsttel, de a második világháború elválasztotta őket. Az ellenség börtönbe zárta a férfit. Leonora Spanyolországba szökött és depresszióba esett, mert nem tudta megmenteni szeretőjét. Egy ideig pszichiátriai kórházban volt, majd Mexikóba költözött. A Max Ernst portréja ennek az időszaknak a tanúja.

Ez egy nagyon szimbolikus festmény, eléggé titokzatos és dacol az értelmezésekkel. Max Ernst csíkos zoknit és vörös bundát visel, mint egy sámán. Ez a madárszerű jelmez utal az Ernst festményein szereplő madarakra. Létezik egy fotó is, amin Max Ernst 1958-ban egy bálon madárjelmezt visel. Max hófehér haja visszhangzik az őt körülvevő sarkvidéki tájon.

A fehér ló valószínűleg Leonorát jelképezi. A ló egyben totemállat is a művész számára és több művében megjelenik szimbolikus helyetteseként. A ló egy dermedt mozdulatban látható, hasonlóan a hiénához egy másik alkotáson, aminek A hajnali ló fogadója a címe. Itt a ló nem vágtat szabadon a zöldellő tájon. Egy jégtáblán ragadt és jégcsapok borítják. Ez azt is szimbolizálhatja, hogy a szíve mindörökké Max Ernsté. A kísérteties fehér lovat a dermedt tekintetével és üveges szemeivel Fuseli A rémálom című művében szereplő lóhoz hasonlították. Az Ernest által vitt lámpás egy laboratóriumi lombikhoz hasonlít és a művész egy magányos alkimistának tűnik. A lámpásban lévő kicsi ló jelképezi Carrington szenvedését ebben a kapcsolatban; ennek a viharos időszaknak a szorongásait tükrözi.

- Tony Goupil

Ha érdekel titeket, többet is megtudhattok a művészről a "Leonora Carrington és szürrealista élete a saját szavaival" című cikkünkben a DailyArt Magazin-ban.