Az ebéd (Le déjeuner)

Vasárnap van, úgyhogy eljött az ideje még egy meseterművek a Städel Múzeum kollekciójából. Javasoljuk, hogy nézd meg a többi munkát is az Archívumukban. Élvezd! :)

Ez egy önéletrajzi festmény. Egy állandóan anyagi nehézségekkel küzdő művész, Claude Monet olyan szerencsében részesült, hogy egy kis keresetre tett szert 1868 nyarán egy támogatójától. Életében először tudott családjának valódi otthont biztosítani. A családja volt, aki itt pózolt neki, habár Monet magát kihagyta az ábrázolásból. Várnak már rá az asztalnál, azonban a pillanatban még kiélvezi a boldog betekintő szerepét. A jelenet gondtalan és otthonos. Majdnem észrevehetünk egy középosztálybeli színvonal iránti vágyakozást, még egy szolgálólány is van. Viszont művészként Monet nem alkalmazkodott a hagyományoshoz. Általában egy ilyen privát beállítás egy kis életképen lett volna bemutatva. Monet azonban provokatív módon egy nagy vászonra festette, mely a történelmi eseményeknek volt fenntartva. A kompozíció is szembemegy minden hagyománnyal. Például, a festő olyan apró jelentőségű dolgokat emelt ki, mint az asztalon levő étel; valóban, az egész csendéletet egységbe rendezte. Az érzelmi fókuszt - a kisfiát- kiemelte azáltal, hogy a legvilágosabb fényt rá és édesanyjára irányította; ugyanakkor a gyermeket a jelenet legszélére tolta. Mi több, a festmény jobb széle élesen elvágja az asztalt és a széket. A konzervatív Párizsi Szalon zsűrije ennek megfelelően elutasította a festményt. A nyilvánosság nem is láthatta egészen 1874-ig, mikor az impresszionisták önállóan megszervezték első kiállításukat.