Mint azt bizonyára tudjátok, a székhelyünk Lengyelországban van és szeretjük időről időre prezentálni a lengyel művészetet. ;) A mai festményünket a Krakkói Nemzeti Múzeum jóvoltából mutatjuk be. Jó szórakozást! :)
A realizmus elveinek megfelelően Stanisław Witkiewicz tájképeinek célje a hegyek objektív, pontos és egyszerű ábrázolása. A művész azt akarta, hogy a természet teljesen autonóm legyen alkotásain. Ezt a megközelítést példázza a Tátrában található Czarny Staw-tó téli tája, a lengyel helyi nyelvjárásban kurniawa nevű hóvihar idején. Valószínűleg a japán művészet ihlette ezt a nézőpontot. A hegyek sziklás lejtői állnak ellentétben a víz viharos felszínével. A dinamikus mozgás illúzióját fokozza a háttérben lévő csúcsokat tejfelhőbe burkoló havas tánc. A szinte irracionális holdfény erős kontrasztot teremt a fény és az árnyék között. A nagyon szűk paletta a meleg barnára, feketére, szürkére és fehérre korlátozódott. A művész a festmény elkészítése során fényképeket használt, ami kemény, hiperrealisztikus formázást eredményezett; ennek a légköri jelenségnek a festői leírása azonban valószínűleg aprólékos, plein-air tanulmányok alapján készült. A Tátrában tomboló hóvihar fékezhetetlen eleme—talán a művész szándéka ellenére is—nyugtalanító és egyben lenyűgözően romantikus hangulatot teremt.
Ui. Egy másik gyönyörű alkotás a Krakkói Nemzeti Múzeumból: Władysław Ślewiński A haját fésülő nő című festménye.