Édouard Manet
Ezen a napon 1832-ben született Éduard Manet, egyike az első 19. századi modern életet megfestő művészeknek, és fontos szereplője a realizmusból az impresszionizmusba való áttérésnek.
Ez a mű Manet festői stílusának egy korai példája, melyet Frans Hals és Diego Velázquez inspiráltak, és előhírnöke az életreszóló érdeklődésének szabadidőtöltésben, mint festményeinek témája.
A festmény arra ösztönözte Manet kortársait is – úgy, mint Monet, Renoir és Bazille – hogy hasoló nagy embercsoportokat fessenek le. Néhányat meg is találsz az Archívumunkban! :)
A festmény egy, a Tuileriák kertjében, a Louvre-hoz közel hetente megrendezett koncertre összgyűlt párizsi lakosokat ábrázol, bár a zenészek nem jelennek meg a képen. Néhányan befejezetlennek tartják a képet, ám az atmoszférája mégis sikeresen adja át a kert korabeli hangulatát; szinte hallani a zene és a társalgás hangjait.
Az előtér vas székei épp abban az évben kerültek oda a korábbi, fa székek helyett. Manet több barátját, számos művészt, írót és zenészt is ábrázolt a képen, sőt, még egy önarcképet is feltűntetett. Manet a bal szélen látható, mellette egy másik festő, Albert de Balleroy. Jobbra tőlük ül a szobrász és műbíráló Zacharie Astruc. Manet testvére, Eugène Manet az előtérben helyezkedik el, jobb középen fehér nadrágban; a szemüveges és bajszos Jacques Offenbach zeneszerző jobbra, egy fa előtt ül; a szakállas műbíráló, Théophile Gautier egy másik fa előtt áll, az író Charles Baudelaire pedig Gautier bal oldalán található. A szintén szakállas Henri Fantin-Latour balra helyezkedik el, a néző felé fordulva. A világos hajú gyermek középen Léon Leenhoff.
U.I.: Itt megtekintheted Édouard Manet 10 legjobb portréját.