C.W. Eckersberg
Christoffer Wilhelm Eckersberg (1783-1853) dán festő Jütland déli részén született. Ő volt az, aki megalapozta a dán festészet aranykorát, és akit a dán festészet atyjaként emlegetnek. Tanonc korában ügyes rajzokat és festményeket készített, de hamarosan, miután a helyi jóakaróktól némi anyagi támogatást gyűjtött össze, 1803 májusában megérkezett a koppenhágai Dán Királyi Akadémiára. Tandíjfizetés nélkül vették fel. Tanáraival való konfliktusai miatt csak 1809-ben, fő tanára halála után nyerte el az Akadémia aranyérmét. 1810-ben Eckersberg - akarata ellenére - feleségül vette Christine Rebecca Hyssinget, hogy törvényesítse fiát, Erling Carl Vilhelm Eckersberget. Erling végül Eckersberg nyomdokaiba lépett, akadémiai végzettséget szerzett, és rézmetszőként folytatta pályafutását.
Eckersberg utazni vágyott, részben azért, hogy elmeneküljön a házasság valóságától, és mindössze néhány nappal az esküvő után Németországon keresztül Párizsba utazott. Itt 1811 és 1812 között a neoklasszicista Jacques-Louis Davidnál tanult. Továbbfejlesztette az emberi alakok festésében való jártasságát, és követte tanára intelmét, hogy a Természet és az Antikvitás után fessen, hogy megtalálja az Igazságot. Két év múlva Firenzébe és Rómába utazott tovább, ahol 1813-1816 között folytatta tanulmányait. Eckersberg 1814-ben Rómában festette egyik legjobb portréját, mentorának, Bertel Thorvaldsennek a portréját, amelyet a Művészeti Akadémiának adományozott. A római élet jólesett neki, és nagy hatással volt rá az ott tapasztalt ragyogó déli fény. Ezekben az években nagy mennyiségű művet készített, többek között számos kivételes tájkép-tanulmányt, köztük ezt is.
A "Kilátás a Colosseum harmadik emeletének három északnyugati boltívén keresztül" című képet 1815-ben vagy 1816-ban festette, amikor Rómában tartózkodott, és egy sor művet festett a város ókori romjairól. A romok részleteit pontosan megfigyelte, úgy, ahogyan azok a római helyszínen megjelennek. A város látképei azonban konstrukciót alkotnak, mivel Eckersberg három különálló látképet kapcsolt össze, hogy új harmóniát teremtsen. A Királyi Metszetgyűjtemény két vázlatot őriz, amelyeket Eckersberg a munkája megtervezéséhez készített. Ez a dán aranykor festészetének egyik legkiválóbb példája.
Eckersberg visszatért Koppenhágába, és kinevezték az Akadémia professzorává, amely pozíciót kifejezetten az ő visszatérésére várva egy évtizedig betöltetlenül tartottak. A festészethez való legnagyobb hozzájárulása az volt, hogy megújított tanítási módszerével kivitte a diákokat a terepre, ahol kihívás elé állította őket, hogy tanulmányokat készítsenek a természet után. Bevezette a dán művészetbe a természetből való közvetlen tanulmányozást, és arra ösztönözte tanítványait, hogy fejlesszék egyéni erősségeiket, ezáltal egyedi stílusokat hozva létre. Tengeri festményei miatt egyre nagyobb érdeklődést mutatott a perspektíva iránt. A témáról disszertációt írt "A lineáris perspektíva használata a festészetben" címmel, és az Akadémián órákat tartott a témában. Kisebb számú metszetet készített, amelyek a mindennapi élet megfigyeléseit a klasszikus, harmonikus kompozíciós elvekkel ötvözik. Ez vezette el ahhoz a jellegzetes módhoz, ahogyan a dán aranykor festői a hétköznapi, mindennapi életet ábrázolták.
- Clinton Pittman
Ui.: Olvass Marie és Peder Severin Krøyerről, a rendkívüli dán festőpárosról is!