Parau Api. Mi újság?

Ez a festmény 1892-ben készült Paul Gauguin első kétéves tahiti tartózkodása alatt. A civilizációtól távol eső déltengeri szigeten (hiába) remélte, hogy egy ősi paradicsomot talál. A francia gyarmati fennhatóság alatt álló szigeten uralkodó körülmények között, ahol a misszionáriusok hatása érződött, melankolikus hangulat terjedt, amelyet gyakran átültetett modelljeire. Ez a drezdai festményen is megfigyelhető. Két monumentális szépségű szoborfigura közelképe uralja a képi teret. Megjelenésük hasonlósága arra utal, hogy mindkét alakhoz ugyanazt a modellt használta. A motívum legelső változata, Két nő a tengerparton címmel, a párizsi Musée d'Orsay-ban található.

A fekete kontúrok, a ruhák absztrakt mintázata, a faágak és a gyümölcsök, valamint a kép szélén lévő dobozok erősítik a kép dekoratív intenzitását. Gauguin erős alapszíneket használt, amelyeket a forma és a vonal e szintézisében alapvető tervezési elemként alkalmazott. A sárga és a kék, valamint a vörös és a zöld komplementer kontrasztja felerősíti a képi hatást, és az árnyékmentes napfény benyomását kelti, anélkül, hogy a közvetlen optikai benyomás reprodukálására törekedne. A központi perspektíva hiányában a színértékek sűrűsége egyre nagyobb jelentőséget kap. Az élénksárga alap, feltehetően egy ház terasza, a távolba vonzza a néző tekintetét: a jobb oldali faoszlop jelzi az átmenetet a tájba, amelyre csak egy keskeny zöldeskék sáv utal. Gauguin életművével nemcsak a Nabisra és a szimbolizmusra volt hatással, hanem a szintetizmus egyik alapítója lett, és előkészítette az utat az expresszionizmus számára.

Ezt a gyönyörű művet a drezdai Staatliche Kunstsammlungen-nek köszönhetően mutatjuk be. <3

Ui.: Paul Gauguin mester volt vagy szörnyeteg? Tahiti tartózkodásáról itt olvashatsz.