Őszintén szólva, még sosem láttam ezt a van Gogh festményt. 1889 végén van Gogh három verzióját is megfestette ennek a képnek. Ez a példány a new york-i Metropolitan Művészeti Múzeumban, egy washingtoni a National Gallery of Art-ban, a másik az athéni B&E Goulandris Alapítványban található.
Maga vincent az elsőt egy természeti tanulmányként jellemezte "színesebb, komolyabb árnyalatokkal" (magángyűjtemény), a másodikat egy studió másolatnak írta le "nagyon diszkrét színskálával" (National Gallery of Art, Washington, D.C.). A jelen alkotás, a három közül a leghatározottabb és legstilizáltabb, húgának és édesanyjának készült, az útóbbinak ezt írva: „Remélem az olajfák közti nőkről készült festményem kedvedre válik, legalább egy kicsit – kültem róla egy rajzot Gauguinnek . . . és jónak tartja . . .”
Vincent van Gogh legalább 15 olajfákat ábrázoló képet festett, legtöbbjüket Saint-Rémy-de-Provence-ban 1889-ben. Saját akaratából egy ottani elmegyógyintézetben élt 1889 májusától1890 májusáig, az intézet kertjeit, és amikor már enegdélye volt, hogy rövid időre a falakon kívülre merészkedjen, a környező olajfákat, ciprusokat és búzamezőket festette meg. Az olajfa-festmények külnleges jelentéssel bírtak van Gogh számára. Az olajbogyószedőket ábrázóló képei demonstrálják az ember és a természet közti kapcsolatot az élet körforgásának egy stádiumán keresztül: a szüret, vagyis a halál. Arra is példaként szolgál, hogyan kerülhet kapcsolatba az egyén a felsőbb hatalmakkal a természeten keresztül.
U.I.: Vincent van Gogh-t lenyűgözte más művészek munkája, egészen gyakran másolta is őket. Itt megnézheted ez hogy sikerült neki!