Fiatal nő babarózsákkal

1862-ben Bazille megérkezett Párizsba, hogy orvostudományt (szülei kívánságára) és művészetetet (amit ő preferált) tanuljon. Csatlakozott egy akadémiai oktató stúdióhoz, mely vezetője Charles Gleyre volt, ahol találkozott olyan emberekkel, mint Monet, Renoir és Sisley. Az avant-garde művészet modern tendenciái által vonzva, ők négyen elhagyták a stúdiót, annak érdekében, hogy közvetlenül megfigyelhessék a természetet- később fokozatosan megalapították az impresszionizmust. Brazille karrierje hamar félbeszakadt, mkor 1870-ben megölték a porosz-francia háborúban. Senki se tudja, mennyire lenne különböző a művészettörténelem, ha túlélte volna.

1870. kora nyarán, mielőtt kitört volna a háború, Bazille két hasonló festményt festett, mely egy fekete nő ábrázol gazdagon elrendezett virágokkal. Hogy elkerülje az anekdotikus specifikusságot, a nő a Nemzeti Galériában árusként pózol, előrenyújtva egy csokon babarózsát, melyet kiválasztott a szezonális virágokkal megrakott kosarából. A felkínált babarózsák, virágok, melyeket Manet kultivált és a csendélet sorozatának alanyai, melyeket 1864-1865 között festett, erőteljesen hasonlóképpen ábrázoltak, mint Maneté. Kiterjesztve a szerény tiszteletadását az avat-garde kedélyes vezetőjének, Bazille kompozíciója utal Manet egyik leginkább ünnepelt és közismert munkájára, melynek címe Olympia, amiben egy fekete szolgáló kínál fel egy virágcsokrot tisztelete jeléül egy meztelen örömlánynak.

Ui. A színesbőrű emberek ábrázolása jelenleg újragondolás alatt van. Ez része a széleskörű trendnek a művészettörténelemben, mely azt célozza, hogy rég elfeledett részeket fedezzen fel. Itt olvashatsz arról, Rembrandthuis hogyan függetleníti a Feketék Rembrandt idejébent.