Három esti égboltot ábrázoló olaj tanulmány maradt fenn Friedrichtől, mindhárom 1824 szeptemberéből-októberéből. Valószínűleg barátja, a norvég festő Johan Christian Dahl ösztönzésére készültek, akivel 1823-ben egy házban lakott. Dahl tanulmányaiban tömör testekként ábrázolta a felhőket, Friedrich azonban megmagyarázhatatlan optikai jelenségnek látta őket. E festményen a narancs, ibolya és kék árnyalatait használta, így hozta létre a finom, megfoghatatlan színtónust, amely a kép különlegesen alacsony látóhatárán szétterjed. Felesége, Caroline jegyezte meg egyszer: "Amikor a levegőt festi, nem szabad szólni hozzá."
Novalis befejezetlen regényében, az 1802-ben poszthumusz kiadott Heinrich von Ofterdingenben a következő himnuszt találjuk a felhőkről: "...míg külsőre bájosak, vidámak mint a szív legmélyéről felszálló kívánság, fényességük - a csodálatos fény, mellyel a földet táplálják - mintha kivételes, kimondhatatlan dicsőség hordozója lenne."
E festmény, eredetileg a Belvedere gyűjteményének tagja, 2021. január 24-éig megtekinthető a bécsi Kunsthistorisches Museum Beethoven Moves című kiállításán. A tárlat csodálatos műalkotásokat mutat be, melyek kapcsolatba hozhatók Beethoven zenéjével és személyével.
Ui. Itt Caspar David Friedrich 10 leghíresebb művét találjuk, itt pedig 9 adatot az életével kapcsolatban.