Gela Seksztajn
A varsói gettólázadás 1943. április 19-én kezdődött Lengyelországban. Ez a zsidó ellenállás megmozdulása volt a német megszállás alatt álló Lengyelországban a II. világháború alatt, amivel meg akarták hiúsítani a Harmadik Birodalom utolsó próbálkozását, hogy a gettó megmaradt lakosságát a Majdanek és Treblinka haláltáborokba szállítsák. A lázadás akkor kezdődött, amikor a gettó nem adta meg magát a rendőrparancsnoknak, Jürgen Stroop SS-vezérőrnagynak, aki elrendelte a gettó házról-házra történő felgyújtását. A lázadás május 16-án ért véget. 13000 zsidó vesztette életét, akiknek közel a fele élve égett el vagy fulladt meg. Ez volt a legnagyobb egységes zsidó lázadás a II. világháború során. Jól tudták, hogy vesztésre vannak ítélve és esélytelen a túlélésük.
Ma egy zsidó művész, Gela Seksztajn művét mutatjuk be, aki valószínűleg a lázadások során hunyt el a varsói gettóban. Amikor kitört a háború és kialakították a gettót, a férjével együtt a gettó kulturális életében és egy zsidó önsegítő körben vették ki a részüket. Gyámként és rajztanárként dolgozott gyermekeknek létrehozott jótékonysági konyhákon és iskolákban. A gyermekek műveiből kiállításokat rendezett és színdarabokhoz készített jelmezeket és díszleteket. Lefestette a lányát, a férjét, iskolai alkalmazottakat és a közkonyhára járó gyermekeket. Egyetlen önarcképe is az idő alatt készült.
A művei az úgynevezett Ringelblum-archívumnak köszönhetően ismertek, ami egy dokumentum gyűjtemény a II. világháború alatti varsói gettóból, amit egy Oyneg Shabbos (modern héber írásmód szerint Oneg Shabbat) fedőnevű csoport gyűjtött össze és őrzött, akiket egy zsidó történész, Dr. Emanuel Ringelblum vezetett. A történészekből, írókból, rabbikból és szociális munkásokból álló csoport elkötelezte magát, hogy feljegyzi a német megszállás alatt álló gettó életét. Egy csapatként gyűjtötték az írásokat, tanúvallomásokat, beszámolókat a különböző életkorú önkéntesek tucatjaitól. Az anyagok között voltak tanulmányok, naplók, rajzok, fali plakátok és egyéb dolgok, amelyek megörökítették az életet a gettóban. A gyűjtést 1940 szeptemberétől 1943 januárjáig folytatták. Az archívumot két tejeskannában és tíz fémdobozban ásták el a föld alá, ahonnan a háború után hozták fel a későbbiekben.
Itt elolvashatsz egy cikket Geláról, amit Anna Majchrowska írt. A mai mesterművet a varsói Zsidó Történeti Intézetnek köszönhetjük, akik gyűjteményében a Ringelblum-archívum is megtalálható.
Ui. Itt olvashatsz Erna Rosensteinről, egy zsidó művésznőről, akinek sikerült megmenekülnie a gettóból és túlélnie a háborút.