Nos, úgy gondolom senki nem mutatta be a modern ember magányát, mint ő. Mindeközben a festményei filmszerűek, talán ezért érezzük magunkat olyan közel hozzájuk. A Reggeli Napban, amiben a nő Joról, Hopper feleségéről lett mintázva, szenvtelenül a nap felé fordulva látszólag mereng a gondolataiban. Az üres fal és az utcák fölé emelt szoba úgyszintén a városi élet sivárságát és magányát sugallja.
Hopper korai sikere Jonak tulajdonítható, aki egyben a menedzsere volt. Mire a pár összeházasodott 1924-ben, mindketten a negyvenes éveikben jártak. Jo élete, mint festő és színésznő, jóval megalapozottab volt. 1923-ban meghívták, hogy részt vegyen egy csoportos kiállításon amerikai és európai művészekkel a Brooklyni Múzeumban, ahol buzdította a kurátorokat, hogy mutassák be férje munkáit is.
Jo volt Hopper egyetlen női modellje 1923-tól egészen Hopper haláláig, 1967-ig, bár sose gondolt festményeire mint Jo portréjára, "bármely nővel" helyettesíthetőnek vette. A Reggeli Nap keletkezésekor Jo 69 éves volt, mégis egy idealizáltan, fiatalosan van ábrázolva.
U.I. Itt van még néhány szó a Hopper műveiben ábrázolt magányról és pár felkavaró festmény (és itt a híres Éjjeli baglyok sok mémben). ;-)