Cím nélküli

Rabindranath Tagore indiai polihisztor volt, költő, író, drámaíró, filozófus és társadalmi újító. Újraformálta a bengáli irodalmat és zenét, valamint az indiai művészetet a kontextusos modernizmussal a késő 19. és korai 20. században. 1913-ban az első nem európai lett, aki megnyerte az Irodalmi Nobel-díjat. A nemzeti himnuszt is ő írta India és Banglades számára. Valamint festő is volt.

Tagore 60 éves korában kezdett el rajzolni és festeni; munkáiról sikeres kiállítások voltak egész Európában, melyek Párizsban debütáltak olyan művészek bátorítására, akikkel Franciaországtól délre találkozott. Valószínűleg piros-zöld színvak volt, ez eredményezte a munkáiban megjelenő furcsa színösszeállításokat és nem a megszokott esztétikát. A festő stílusa nagyon egyedi volt, jellemző egyszerű merész formákkal és ritmikus sajátsággal és később sok modern indiai művészt inspirált. Az első festményei élénk képzeletű munkák voltak, általában állatokra vagy képzeletbeli élőlényekre fókuszálva, melyek át vannak itatva életerővel és humorral. Emberi alakok vagy külön vannak ábrázolva kifejező gesztusokkal, vagy csoportokban és színpadias beállításokban, mint amilyet ma is bemutatunk. Az 1930-as években készült portréiban úgy nyújtja meg az emberi arcot, mintha maszk vagy perszóna lenne. A tájkép témái Tagore munkásságának kisebb részét képezik.

Utóirat: Szeretnél többet tudni az indiai művészetről? Itt található hét indiai modern festő, akiket érdemes ismerni.