Rembrandt van Rijn, miután a rajzolás és a festészet alapjait elsajátította szülővárosában, Leidenben, Amszterdamba ment, hogy 1624-ben hat hónapig a híres történeti festő, Pieter Lastman (1583-1633) mellett tanuljon. Ennek végeztével visszatért Leidenbe, majd 1632 körül újra Amszterdamba költözött, ahol hamar a város egyik élvonalbeli alkotója lett. Rengeteg felkérést kapott portrékra, és sok tanítványt gyűjtött maga köré, akik mind a mester technikáját szerették volna elsajátítani.
A Lengyel nemesúr valószínűleg nem egy konkrét személy portréja, hanem egy általános ábrázolása az egzotikusabb beállításoknak, amelyeket Rembrandt az 1630-as években annyira kedvelt. A hódprém kalap, a sötét szőrmepalást és a nagy méretű aranylánc a medállal sokak szemében azt a benyomást keltette, hogy a modell szláv területről származott, de a festmény címének nincs tényleges alapja. A hasonló alkotások arra szolgáltak, hogy Rembrandt feszegethesse a portréfestés határait, ugyanis ily módon nem volt a konvenciókhoz kötve. A modell arcán a fények drámai hatást keltenek, az ecsetkezelés erőteljes, a festéket vastagon kente fel a falemezre, hogy egy tapintható, szinte szoborszerű jelenlétet érjen el. Egy megfontolt ember képét láthatjuk, ahogy azt a mester az alak barázdált homlokának és mélyen ülő szemeinek kihangsúlyozásával jelzi felénk. A Lengyel nemesúr átható arckifejezését és már-már hátborzongató hasonlóságát látva magához Rembrandthoz, főleg a szemek és az orr környékén, felvetődik a kérdés, hogy a festmény valójában nem egy játékos és szabadon variált önarckép-e.
Ui.: Ezen a linken megtalálhatod Rembrandt hat önarcképét, amelyeken tükröződik, mennyi jó és rossz dolog történt vele élete során.
Uui.: Ha pedig valami igazán szuper dolgot keresel a faladra, itt megnézheted a DailyArt elsőosztályú nyomtatott mesterműveit. :)