Horace Pippin
Horace Pippin autodidakta művész volt, aki terápiás céllal kezdett el festeni, mégpedig azért, hogy az első világháborúban megsérült jobb karja visszanyerje mozgásképességét. Végül belőle lett a huszadik század közepének egyik legelismertebb afroamerikai művésze, a kritikusok magasztalták "primitív" stílusának kifejező erejét és őszinteségét. A Kunyhó a gyapotföldön, a festmény, amely miatt először felfigyelt a világ Pippinre, betekintést nyújt a festő élénk, telített színeket és intenzív mintázatokat kedvelő stílusába.
Pennsylvaniai lakosként Pippin déli rokonaihoz tett látogatásai során találkozhatott esetleg a gyapotföldek látványával, azonban valószínűbb, hogy a kor divatját követte a témaválasztással. A déli vidéki életmód ugyanis minden téren nagyon divatossá vált az 1930-as években, ezt mutatja George Gershwin Porgy és Bess című operájának 1935-ös, illetve Margaret Mitchell Elfújta a szél című regényének 1936-os megjelenése is. A festmény maga is az 1932-es, Bette Davis főszereplésével készült Kunyhó a gyapotföldön című film nyitó és záró képsorait eleveníti fel. Még ugyanebben az évben Bing Crosby és Cab Calloway is felvettek egy-egy dalt ugyanezzel a címmel.
1937-ben Christian Brinton, egy befolyásos műkritikus és N. C. Wyeth, a híres illusztrátor egy West Chester-i cipészműhely ablakában fedezte fel a festményt, majd rövidesen meggyőzték Pippint, hogy állítsa ki műveit. Ezt követően az újságok megírták, hogy a színész Charles Laughton vette meg a képet, ami más hírességeket, gyűjtőket és múzeumokat is arra ösztökélt, hogy megszerezzék maguknak a festő alkotásait, ezzel biztosítva maradandó hírnevét.
Ha ugyanannyira szereted tanulmányozni a festményeket, amennyire mi, nézd meg ezeket a kézzel készült művésznaplókat, amelyekben megírhatod, milyen gondolatokat, érzéseket ébresztenek benned a műremekek. :)
Ui.: Itt pedig elolvashatod annak a történetét, hogyan mentette meg Horace Pippin életét a művészet!