Az udvarhölgyek

Eljött az ideje egy igazi klasszikusnak: ma a híres Las Meninast mutatjuk be. A cím jelentése magyarul: "Az udvarhölgyek". Számos oka van annak, miért éppen ez a festmény vált ilyen legendás hírűvé és lett az egyik legszélesebb körben elemzett alkotás a nyugati festészetben; összetett és rejtélyes kompozíciója magát a valóság és az illúzió közti határvonalat vonja kétségbe, és megkérdőjelezi a hagyományos viszonyt a nézők és a festett alakok között.

Mindenekelőtt arra kérlek, hogy a festményre kattintva nézd meg a nagy felbontású változatot, hogy pontosabban lásd, mivel is állsz szemben. Több alakot is látunk, legtöbbek személyét ismerjük is a spanyol udvar népes köréből, és mindnyájan egy egészen különös pillanatban lettek "lekapva". Pont olyan, mintha egy fényképet néznénk! Néhány alak a vászonból kifelé, a néző felé tekint, míg mások egymással társalognak. Az ötéves infantát, Margaret Theresát (akit több más portréjáról is ismerhetünk) körülveszik kísérete tagjai: udvarhölgyei, gardedámja, testőre, két törpe és egy kutya. Mögöttük áll maga Velázquez, amint éppen egy nagyméretű festményen dolgozik. Egyenesen kifelé tekint a mű belső teréből, éppen oda, ahol a festményt szemlélő néző áll. A háttérben, a falon egy tükör lóg, amelyben a király és a királynő alakját láthatjuk. Úgy tűnik, mintha ők is a nézővel együtt, a festmény síkja előtt állnának, bár néhány szakértő úgy gondolja, a tükör azt a festményt mutatja, amelyen Velázquez dolgozik.

A mű egy zseniális tehetségű művész tour de force manifesztója, és egyben nagy erejű szemléltetése annak, mi mindenre képes a festészet médiuma. A kompozíció és az ábrázolt kapcsolatok valóban elképesztőek, de amit én mindig is leginkább nagyra tartottam ebben a műben, az Velázquez szabad, már-már költői ecsetkezelése.