Ernst Ferdinand Oehme
A mai nap ezzel a lehengerlő tájképpel folytatjuk havi kooperációnkat a Drezdai Tartományi Művészeti Gyűjteménnyel (Staatliche Kunstsammlungen Dresden). Reméljük, tetszeni fog!
Drámaian kavargó, sötét felhőktől körülvéve két hajó vitorlája tűnik fel az Elba vizén, az egyik fényben, míg a másik árnyékban. Alakjaik egy vonalat alkotnak, amelynek másik végét a kaditzi templom tornya adja. Bár a torony viszonylag kicsi, mégis ez áll a mű középpontjában, fényesen ragyogva a körülötte sötétlő felhők gomolyában. Balra és jobbra tőle az ég feltisztulni látszik, bár jobb oldalon a tiszta ég csak távolabb, esőlepeltől fedve bújik elő. A szél bal oldalról süvít a festményen, amit Oehme a hullámok fehér, filigrán hálóként elterülő tarajával érzékeltet, miközben igyekszik a viharnyűtte fűzfák minden kis levelét külön-külön életre hívni. Oehme dinamizmust kölcsönöz a kompozíciónak azáltal, hogy ellentétbe állítja a jelenet általános jobbra tartó mozgásait az elülső hajóéval, amely ügyes manőverrel félszélre fordult, így vitorlája bal oldalra telt meg.
A festmény jól szemlélteti, ahogy alkotója az 1930-as évek második felében egyre inkább eltávolodott korábbi példaképeitől és tanáraitól, Caspar David Friedrichtől és Johan Christian Dahltól. Bár még mindig megmutatkozik Friedrich tágas horizontja és a leginkább Dahl felhőtanulmányaiban megjelenő statikus mozgékonyság, színképletei a düsseldorfi iskola hatásairól tanúskodnak. Még ha Oehme a drezdai tájképfestészet berkein belül több narratív elemet is akart ábrázolni Friedrichnél, és részint hatékony megoldásokat is talált a fényhatásaiban, a düsseldorfi történelmi festészettel való találkozás érezhető nyomot hagyott stílusán.
Ui.: A mai nap más miatt is izgalmas: továbbra is fenntartjuk 25%-os akciónkat a DailyArt online kurzusaira! :)
Uui.: Caspar David Friedrich legendás tehetséggel ragadta meg a romantika (időnként egészen rémisztő) hangulatát festményein. Ezen a linken hat egyedi alkotásával ismerkedhetsz meg!