Ludolf Backhuysen német festőt apja eredetileg írnoknak szánta. Így történhetett, hogy 1649-ben, amikor Amszterdamba költözött, gyönyörű kézírása segítette abban, hogy a város egyik legnevesebb kereskedőjénél találjon munkát. Rendkívüli rajztehetsége miatt azonban végül a festői pályát választotta, amelyben hamar sikereket is ért el. Egyik legkedvesebb témája volt az időjárás megannyi hatását ábrázolni a víz ezerarcú felszínén. Mivel kitűnő érzékkel adta vissza az elemek hatásait, a XVII. század második felére már Hollandia vezető tengeri tájképfestőjévé vált, és Európa-szerte érkeztek hozzá felkérések arisztokrata, sőt egyenesen uralkodói megrendelőktől. Tehetsége látványosan megmutatkozik mai, fantasztikus tengeri jelenetünkben is.
Három kereskedőhajót látunk abból abból a fajtából, amelyek Hollandia gazdagságának zálogát jelentették a XVII. században. A Holland Köztársaság élénk vörös-fehér-kék lobogójának színeiben a hajók az ország jólétének szimbólumai, amelyek ezúttal vészesen közel sordódtak a sziklazátonyos parthoz. Már mindegyik elvesztette egyik árbocát, és az előtérben, az acélszürke vízben hánykolódó maradványok is arról árulkodnak, hogy sok nehézségen vannak túl a hajók. De a veszedelem közepette fényes reménysugárként törnek át a nap sugarai a viharos felhők között, jelezve a megfáradt matrózoknak, hogy lassan enyhül az időjárás, fellélegezhetnek. A festményt az élet mulandóságának látványos allegóriájaként is lehet érzelmezni.
Ui.: Ha szereted a tengeri jeleneteket, figyelmedbe ajánljuk a "Tenger, hajók és partok" témájú, 50 képeslapból álló szettünket. :)
Uui.: Ha rajongsz a tengeri tájképekért, bizonyára tetszeni fog Vincent van Gogh-nak ez a lehengerlően kifejező remekműve!