Maximilien Luce
A 20. század fordulóján Maximilien Luce, az 1887 és 1897 közötti neoimpresszionista mozgalom egyik kulcsfigurája utoljára alkalmazta a divizionizmus technikáját - a színek apró, elkülönülő érintéseit - egy körülbelül tíz festményből álló csoportban, amely a párizsi Notre-Dame-ot ábrázolja a Quai Saint-Michel rakpartjáról nézve.
A kompozíció középpontjában a székesegyház fenségesen emelkedik, meleg árnyalatok palettáján ragyogva - főként narancs, rózsaszín és vörös - melyeket finom, egymás melletti vonásokkal megjelenített hűvös, kékes árnyékok ellensúlyoznak. Ezzel szemben az alatta lévő rakpart és híd árnyékba borul, szélesebb, kifejezőbb ecsetkezeléssel, égszínkék, türkizkék és lilás rózsaszín tónusokkal lett megfestve.
Luce megörökíti a mindennapi élet ritmusát a rakparton: polgári járókelők, gyümölcs- és zöldségkosaras cselédek, egy nagymama, aki egy gyermeket irányít, és egy péklegény, aki egy kosarat egyensúlyoz a fején. Megpillantjuk a könyvkereskedők bódéit, egy árnyas kocsit, egy omnibuszt és egy kézikocsit, amelyet egy ingujjas, mellényes férfi húz - a város mindennapi tevékenységének mozgalmas pillanatképét. És a múló nyüzsgés felett a székesegyház szilárdan áll, az állandóság szimbólumaként.
Kellemes és nyugodt csütörtököt kívánok mindenkinek! Ha szeretnél többet megtudni Luce technikájáról, iratkozz be a Posztimpresszionizmus 101 online kurzusunkra. :)
Ui.: Párizs évszázadokon át művészek generációit inspirálta. Tégy egy körutat, íme Párizs nevezetességei 10 festményen!