Agnieszka Sejud
Ahogy tegnap is említettük, sajnos csak ritkán tudunk kortárs műveket bemutatni – és még ritkábban nyílik lehetőségünk a kortárs fotóművészet megismerésére! Ezért is örülünk nagyon annak, hogy ma elhozhatjuk a Fotogram 1 (6) 22.06.24 című alkotást a zseniális Agnieszka Sejud A hiány koreográfiája (Choreography for Absence) című sorozatából (itt megtalálod a művész weboldalát és Instagram profilját). Sejud így jellemzi a művet:
"A sötétben kibontom a fényérzékeny papírtekercset, és levágok róla egy darabot. Fellógatom a falra vagy kiterítem a padlóra. Saját testemet helyezem a felületre, és néhány másodpercig vagy töredék másodpercig exponálom. A nagyító és a kisebb lámpák fényével intuitív módon festem meg a teret. Ha úgy érzem, elkészült, beteszem a papírt a gépbe, és várom, hogy a vegyszerek fürdőjéből kiemelkedjen az elkészült kép.
Létezésem egy pillanatát ragadom meg. Egy titkos rituálét hajtok végre, táncot lejtek a halállal és a vágyakkal. Testem lenyomatát hagyom a papíron, amely túl fog élni engem. Egy csepp szeretet, egy csepp halál.
Történelmi előzményként mindenképpen Yves Kleint tudom megemlíteni, aki igazi performanszokat rendezett: a női testek mint "élő ecsetek", a nézőközönség, ő maga pedig öltönyben, kezében cigarettával – tisztán, fizikailag érintetlenül. Én ezt az elrendezést a feje tetejére állítva – bár Kleinhez hasonlóan, festék érintése nélkül – valósítom meg. Fénnyel festek, közvetlenül a papírra. Magányosan és sötétségben dolgozom. Én nem rendezek – én magam vagyok az eszköz, a test, a fény és az alkotás. Azzal dolgozom, ami most még elérhető, de már eltűnőben van: fényérzékeny emulziókkal és papírral."
Ui.: Sok XX. századi művész kísérletezett a fényképészettel. Ezen a linken 10 meglepő "rayogramot" (Man Ray fotót) mutatunk be.