Kékben

Vaszilij Kandinszkij a nyugati művészeti kánonban a XX. században megjelenő absztrakció igazi úttörője volt. Az 1920-as években a Bauhausban bevezető tervezési és haladó elméleti kurzusokat tartott, miközben festőórákat adott, és vezetett egy műhelyt, ahol színelméletét az alakzatok pszichológiáját tanulmányozva szerzett új ismereteivel gazdagította. Pontokkal és vonalakkal folytatott kísérleteit második nagy hatású elméleti munkájában, az 1926-os A pont és a vonal a síkban című kötetben foglalta össze mint összefüggő elméletet. Ebben Kandinszkij azt vizsgálta, hogyan hatnak az erők az egyenes vonalakra, és hogyan keletkeznek kontrasztok a görbe és a szögletes alakzatok között — mindezen munkái gondolatvilágukban tükrözték a korban népszerű, a Bauhausban is kutatott gestaltpszichológia (alaklélektan) eredményeit.

A geometriai formák egyre inkább meghatározták mind az általa oktatott elméletet, mind saját művészetét: központi motívumokká váltak a körök, a félkörök, a szögek, az egyenes és a görbe vonalak. Ez volt karrerjének egyik legtermékenyebb időszaka. Az ezekből az évekből származó műveit élénk színű síkok és finom gradációk jellemzik, ahogy ez mai képünkön is látszik; amely már jelzi, hogy a festő letér a korban meghatározó konstruktivizmus és szuprematizmus útjáról, és az absztrakció lenyűgözően személyes nyelvét kezdi kialakítani.

Ezt a remekművet is megtalálhatod 2026-os, havi beosztású falinaptárunkban. Ha megtetszett, és szívesen látnád a saját asztalodon is, még most megrendelheted!

Ui.: Ezen a linken pedig összeszedtünk öt Kandinszkij-festményt, amit mindenképpen érdemes megismerned!