Nagasawa Rosetsu
Nagaszava Roszecu a kiotói Marujama-iskola egyik legkreatívabb festője volt. A kontrasztok mestere, aki az egyik táblán fotószerű pontossággal ábrázolt egy tigrist, míg a következőn laza, fröccsenő tintával oldotta fel a vonalakat. Alacsony rangú szamuráj családba született, társadalmi helyzete szerény volt, de igazi ambícióval rendelkezett, és így eljutott Marujama Ókio műtermébe, aki az iskola alapítója és egyben a korabeli Kiotó legkeresettebb festője volt.
Ókio irányítása alatt Roszecu elsajátította azt a naturalista, alapos megfigyelésen alapuló stílust, amely a Marujama-iskola megközelítését jellemezte - ez a kínai akadémiai festészet és a valóság közvetlen tanulmányozásának keveréke volt. Kivételes tehetségnek bizonyult: még kortársai és a későbbi kritikusok is egyetértenek abban, hogy technikai tudása és képzelőereje hamar meghaladta tanítómesteréét. Az ilyen tehetség nem mindig illeszkedik jól a hierarchikus műtermi rendszerbe, és egy bizonyos ponton a mester és a tanítvány közötti kapcsolat megromlott. A szakítás pontos oka nem teljesen dokumentált, de a szakítás döntő jelentőségű volt - Roszecu elhagyta Ókio műtermét, és önálló művészként indult el.
A kapcsolat megszakadása után a Jodo-birtok (Kiotótól közvetlenül délre) feudális urának támogatásával talpra állt, és jelentős megbízásokat vállalt buddhista templomoktól. Többek között a Kusimotóban (a Kii-félszigeten) található Murió-dzsi és Dzsódzsó-dzsi templomok számára készült híres tolóajtó- és falfestmény-sorozatot, ahol igazán érvényre jutottak azok a kísérleti hajlamai, amelyekkel az állatokat megdöbbentő méretarányban, szinte drasztikusan alkalmazott tusfestékkel ábrázolta. Ami azonban a legfontosabb ... rengeteg kiskutyát festett!
Ui.: Íme néhány a művészettörténet legaranyosabb kutyái közül! Az "Állatok a japán művészetben" című 50 képeslapból álló szettünkben még több cukiságot találhatsz, egyenesen Japánból!