Vincent van Gogh
1889 tavaszán Van Gogh önként jelentkezett egy elmegyógyintézetbe Saint-Rémy-de-Provence városában. Egyre gyakrabban gyötörték idegrohamok, és úgy érezte, egy biztonságos helyre van szüksége. Mai képünk, amely ennek az intézménynek egy részletét ábrázolja, bizonyítja, hogy még a külvilágtól elzárva is buzgott benne a megállíthatatlan alkotási vágy. Ma van a lelki egészség világnapja, ez pedig eggyel több ok, hogy hosszasabban időzzünk a mai festmény társaságában.
Sudár fenyőfák töltik meg a vászon nagy részét, fent ágaik keresztül-kasul nyújtózkodnak, mintegy keretet vonva a jelenet köré. Van Gogh a rá jellemző, nyugtalan ecsetvonásokkal ábrázolja őket: zöld, sárga és barna vonalak cikáznak az ég kékje előtt, amely a horizonthoz közeledve zöldes árnyalatba fordul. Alul a föld égetett sienna színét a fűcsomók világosabb zöld foltjai törik meg. Ez a rozsdásbarna szín köszön vissza a kórház távoli épületének tetején is; falai pedig az alig egy évvel korábban megfestett arles-i háza sárga tetejének egy halványabb árnyalatában tűnnek fel.
Ui.: Ezen a linken pedig négy másik művészről olvashatsz, akik szintén mentális betegségekkel küzdöttek.