Utagava Kunijosi (歌川国芳) a japán ukijo-e festési és fametszetkészítési technika egyik utolsó nagy mestere volt, az Utagava iskola követője. Művészi tehetsége megmutatkozik egyik kedvenc témájában is: nagyon szeretett cicákat ábrázolni!
A japán néphagyományban a macska a jószerencse jelképe, aki megvédi a házat, ahova befogadták. Kunijosi azonban teljesen természetes módon ábrázolta őket, a metszetein szereplő macskák a valódi cicákhoz hasonlóan viselkednek... ahogyan mai képünk főszereplője is, aki éppen mérgesen fúj egy hátradőlő, könyvet olvasó szépséges nőre (bidzsin 美人, az ukijo-e gyakori alakja). A nő lábaival egy csövet tart a kotacuban (炬燵; egy alacsony, nyitott fakeretben, amely takaróval van fedve, és belül egy hőforrást rejt). Nem tudjuk, mi lehet a borzolt kedélyek oka: talán a cica megijedt a hölgytől, de lehet, hogy egyszerűen csak a szokásos, morcos macskamodort hozza.
A jelenet, amelyet Kunijosi a XIX. század első felében készített, és a kínai történelmi regény, a Vízparti történet (kínaiul Suj hu csuan) hősét ábrázolja, megdöbbentően realista és modern, hála a fújó cicának!