La Grande Iza

Vlaho Bukovac horvát művész ezzel a festménnyel kezdte meg 1882-ben a párizsi Szalonban a csodálatos aktok sorozatának bemutatását. A fiatal és még ismeretlen művész vászna, amelyre a kritikusok korábban nem is figyeltek fel, jelentős sajtóérdeklődést váltott ki, így az utcai árusok azt kiabálták: "A Szalon fénypontja!". Bukovac La Grande Iza!", így a festmény fényképes reprodukciója több ezer példányban kelt el. A festményt Alexis Bouvier 1879-ben megjelent, a La Lanterne című újságban részletekben közzétett, azonos című, híres kurtizánról szóló népszerű Ponyvaregénye ihlette, és Manet csaknem két évtizeddel idősebb Olympiájának stílusában készült. Bár ma tipikus akadémikus realista festménynek tűnik, ez a női akt, amely bizonyos érzékiséggel, lágy modellálással, valamint kihívó, a szemlélőre nyíltan tekintő testtartással rendelkezik, abban az időben meglepő újítást jelentett a szalonokban általában látható élettelen és konvencionális aktoktól. Bukovac előszeretettel festett olyan női aktokat, mint Iza. Egész alkotói élete során aktokat festett nehéz anyagokkal teli enteriőrökben, vagy romantikus tájban, ahol a napfény természetre vetülő játékát használta a modellálás eszközeként. Idővel palettája egyre érzékibbé, technikája pedig egyre pasztózusabbá és nyugtalanabbá vált. Bukovac egy párizsi kurtizánt használt modellként remekművéhez, aki később is pózolt neki; a részletekhez azonban más modelleket is igénybe vett.