A sellő

Pontosan 152 éve született Edvard Munch. A művész maradandó hírnevet szerzett festményeivel és nyomataival - mindenekelőtt a leghíresebbel, a Sikoly-jal - mely a modern körülmények elszigeteltségét és nyugtalanságát fejezi ki.

A sellőt a szakértőkből álló szűk körön kívül kevesen ismerik, mert ritkán volt látható múzeumokban, vagy galériákban. Axel Heiberg norvég iparos és gyűjtő rendelte meg A sellőt Munchtól 1896-ban, amikor a művész Párizsban élt, magába szívta a város szellemi életét, és tökéletesítette nyomdakészítői tevékenységét. A többi, nemzetközi szimbolista stílushoz kötődő avantgárd művészhez hasonlóan, Munch is érdeklődött az emberi psziché érzelmeinek és félelmeinek ábrázolása iránt. A metamorfózis, szorongás és a vágy témája átitatja ezt a nagyméretű falfestményt, melyet úgy terveztek, hogy elférjen egy nagy terem ferde szarufái alatt Heiberg otthonában, Lysakerben, Norvégiában.

A festményen egy elbűvölő sellő látható egy holdfényes öbölben, amint éppen láthatóan átváltozik nővé. Felidézi a sellőkről szóló skandináv mítoszokat, mint szomorú lényeket, akik bár szeretik az embereket, nem tudnak kényelmesen létezni a szárazföldön. Munchra valószínűleg ezek a tradicionális történetek és Henrik Ibsen, a nagy norvég drámaíró darabja, A tenger vonzása hatott, mely egy olyan jelenettel kezdődik, melyben a festő egy sellőt fest a part sós vízében. Eredetileg ez a festmény trapéz alakú, de nem találtam ennek megfelelő képet. Remélem, megbocsátjátok nekünk, hogy ma csak egy részletet (de a legfontosabbat!) mutatjuk meg belőle!