Pieter Bruegel the Elder
Bruegel még antwerpeni tartózkodása idején festette ezt a képet, amikor Hieronymus Cock metszetkészítő mester műhelyébe is készített vázlatokat. Az akkoriban uralkodó itáliai modellnek hátat fordítva Hieronymus Bosch régimódinak számító világában merült el. A képen emberek, egyéb élőlények és tárgyak kusza egyvelege tárul elénk. Egy távoli fénykörből hullámként zúdulnak a földre a szörnyek. A harcoló angyalokat a kép közepén látható nyúlánk, aranypáncélos Szent Mihály vezeti, aki éppen a hétfejű, hétkoronás sárkányra emeli kardját. Az arkangyal harca a bukott angyalokkal a bibliai Jelenések könyvében olvasható, és a középkor óta a képzőművészek kedvelt témája. Bruegel interpretációjában az erőszak nem annyira a keserű csatajelenetben lelhető fel – hiszen Szent Mihály és maroknyi csapata nem tűnik különösebben ijedtnek a démonok tömegében –, sokkal inkább a bukottak pokoli és végtelen áramlásának intenzitásában, ebben a kúszó, fertelmes sokaságban, ami beborítja az egész festményt, az áramlás figyelemre méltó egységessége pedig csak növeli annak hatását. Bruegel aprólékosan megfigyelt részleteket ragad ki a természetből, majd azokat kombinálva hibrid, deformált, visszataszító – bár egyben fantáziadús, különös – lényeket alkot. Óriási garnélarák kagylóhéjjal; emberi fej és pillangószárnyak egy formátlan, felfújt testre erősítve; pufók törpe, kezében napórával, fején tollas sisakkal; hal emberi karokkal, hüllőpikkelyes testtel és ráklábakkal... és még folytatható a lista. Koppints a képre, ha kinagyítva akarod tanulmányozni.
Szép vasárnapot mindenkinek!