Strand Heistben

Az 1880-as évek második felében, miután Georges Seurat és más neoimpresszionisták kiállították képeiket a brüsszeli XX. szalonban, több belga művész is áttért a pointillizmusra és a színek optikai keverésére. Az akkor alig húszéves George Lemman festőművész is e rajongók közé tartozott. Körülbelül egy évtizeden át, fokozatosan lazítva Seurat elméleteit, eredeti technikát fejlesztett ki, amelyet elsősorban portrékra és tájképekre alkalmazott. 1891 után, honfitársa, Henri Van de Velde hatására, festményei a "szecessziós" stilizációt mutatták, amelynek figyelemre méltó példája a Heist-i strand. A vásznon vízszintesen elhelyezett apró kerek vagy ovális pontok szoros hálózata lehetővé tette számára, hogy különálló színes zónákat hozzon létre, amelyeket egyértelműen elválaszt a komplementer színek vonala. Ezek a formák furcsa, természetellenes kontúrokat öltöttek, mint például a hatalmas kékes felhő, amely mintha betolakodna az égboltra. Az emberi élet egyetlen jele ebben az éjszakai tájban az elhagyott csónak, amelyet lila vonásokkal festett a sárga és narancssárga színek által uralt háttérre. A színek és a szintetikus formák kiélezése a szimbolista mozgalom fejlődésének része volt, amely új korszakot nyitott a francia-belga művészetben.