A Tengelic

Ez az utolsó vasárnapunk a hágai Mauritshuis-szal, de a DailyArtban biztosan továbbra is bemutatjuk a  remekműveiket! :)) Remélem, arra ösztönöztünk, hogy látogasd meg ezt a gyönyörű múzeumot!

1654. október 12-én felrobbant a delfti lőporraktár és ezzel a város nagy része elpusztult. Ez a robbanás a festészetre is hatással volt, ugyanis Carel Fabritius (1622-1654), generációjának egyik legtehetségesebb művésze korai halálát okozta. A baleset helyszínétől kőhajításnyira lévő műterme teljesen megsemmisült. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy miért maradt fenn olyan kevés festménye, de kis életműve mégis lenyűgöző minőséget és eredetiséget mutat. Gördülékeny és csalhatatlan ecsetkezelése Rembrandt legtehetségesebb tanítványává tette, kivételes fényábrázolása pedig Johannes Vermeert inspirálta. Fabritius egyik remekműve  a Tengelic, amely halála évéből származik. Megható portréja egy fehérre vakolt fal előtt az etetődobozához láncolt kismadárnak.

Az aranymadár felismerhető az arca vörös színéről (amely az évek során megfakult) és a fekete szárnyán lévő élénksárga csíkról. A madár holland becenevét (puttertje) egy trükk miatt kapta, amelyre meg lehetett tanítani: saját ivóvizet merít (putten) úgy, hogy egy gyűszűnyi méretű, láncra fűzött vödröt egy kis víztartályba enged le. Azt is meg tudta tanulni, hogyan emelje fel az etetőláda fedelét. A tengelicek a 17. században népszerű háziállatok voltak. Fabritius rendkívüli kompozíciója valószínűleg egy trompe l'oeil volt, amelynek célja a valóság illúziójának megteremtése volt. A képet feltehetően magasra akarták akasztani a falra, mivel a tengelic alulról van ábrázolva. Távolról meglepően valóságosnak tűnik.

Íme Carel Fabritius robbanásszerű életének és halálának története!